Szeptember 12.
"...mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
Máté 6,13
Erre a bizonyságtételre sem Istennek van szüksége. Nem mindegy, kire bízzuk
magunkat. Nekünk kell szüntelenül észben tartanunk, ki az, akitől kérjük,
várjuk és kapjuk naponkénti gondviselését, irányítását, szeretetét,
ajándékait. Ha alaposan végiggondoljuk, ki a mi Istenünk, akkor döbbenünk
meg. Egy gyarló földi miniszterhez nem merünk beállítani napi
gondjainkkal. Ő pedig, akié minden hatalom mennyen és földön, aki örök
dicsőségben él és uralkodik minden világok felett, minket arra méltat,
hogy országának legyünk polgárai, atyai szeretetének gyermekei, és
zavarhassuk Őt minden naiv, apró gondunkkal. Gondoljuk ezt meg, testvérem,
és úgy tegyük össze a kezünket, úgy mondjuk el neki kéréseinket, úgy bízzuk
rá minden gondunkat! Félelmetes dolog ilyen hatalomnak a kezében tudni
magunkat, de milyen biztonságot jelent hinni azt, hogy ha Ő akar rajtunk
segíteni, nincs olyan hatalom, ami ellene állhatna. Ezt bizonyítja az a
kis szó, amit mindig odateszünk imádságunk végére: ámen. Jézus anyanyelvén
ez annyit jelent: Bizony! Bizonyos, hogy Ő hallja kérésemet, bizonyos, hogy
megadhatja, ha akarja, és bizonyos, hogy meg is fogja adni, ha javamra
szolgál. Ezzel a bizonyossággal bízd magad mindenható Atyád kezére!
Imádság
Hatalmas Istenünk, örökkévaló Királyunk, nekünk édes jó Atyánk! Krisztustól
tanult imádságunk végén hálás szívvel borulok le előtted. Köszönöm, hogy
megmutatod nekem is, ki vagy Te, kiben bízhatom, kitől várhatom
boldogságomat mind a földi életben, mind az örökkévalóságban. Porszemként
állok meg hatalmad előtt, de annál nagyobb bizalommal. Olyan jó tudni azt,
hogy emberi gyarlóságomban is gyermekednek tekintesz, és gondot viselsz
rólam. Te tudod, mire van szükségem ahhoz, hogy boldogan betölthessem
rendeltetésemet. Rád bízom magam, azt add meg, és úgy vezess, ahogy Te
látod jónak! Ámen.